„KONZÍLIUM” A GYENGÉLKEDŐ BALATONÉRT

 

című konferencián kitöltött kérdőívek eredményeinek összefoglalása

 

A Balatonfüreden 2004. március 27-én, a nevezett témakörben megrendezett konferencián vezetett regiszterek tanúsága szerint mintegy kétszázan jelentek meg. A megjelentek 35 %-a, azaz összesen 70 személy adta le kitöltve a valamennyi megjelent fél részére átadott kérdőívet, ennek megfelelően a gyorsfelmérés  eredményeinek összefoglalása e 70 fő válaszainak elemzésére  korlátozódik.

A kérdőív kitöltőinek többsége, közel kétharmada valamely civil szervezet képviselőjeként jelent meg. A válaszadók további 17 %-a mint érdeklődő magánszemély, 9 %-a önkormányzati tisztségviselőként, 3 %-a a Balaton térségének fejlesztésében érdekelt vállalkozóként vett részt a rendezvényen. További két válaszadó egyszerre képviselt egy civil szervezetet és egy önkormányzatot, egy válaszadó pedig részben, mint vállalkozó, részben, mint egy civil szervezet szóvivője volt jelen. A kérdőívet lelkiismeretesen kitöltők között találhattunk egy kistérségi megbízottat is.

A válaszadók több mint négyötöde jelölte meg azt a települést, amelyről érkezett a konferencia helyszínére. A kérdésre érvényesen válaszolók 88 %-a 23 BKÜ településről érkezett,[1] nyolcada pedig Budapestről.

A konferencián kiosztott kérdőívünk első kérdése a Balatonnál az utóbbi években tapasztalt folyamatok irányának a megítélését vette górcső alá. A válaszadók többsége  úgy vélekedik, hogy a Balaton régióban inkább a stagnálás jelei tapasztalhatók. A 70 válaszadóból 32-en gondolkodtak így. Inkább a fejlődés jeleit 14-en, a hanyatlás jeleit 10-en észleltek, míg tízen egyértelműen úgy vélték, hogy a régióban végbemenő folyamatok hanyatlást jelentenek. Figyelemreméltó, hogy senki nem válaszolt úgy, hogy a térségben egyértelmű fejlődést tapasztal.

 

A Balaton régióban végbemenő folyamatok megítélése az utolsó 2-3 év tapasztalatai alapján

 

A Balaton régió egyik lehetséges kitörési pontja jellegéből fakadóan az idegenforgalom, amely a megfelelő környezeti feltételek mellett csak fenntartható formában képes működni. Adatszolgáltatóinkat ezért arra is megkértük, hogy jelezzék, szerintük mely kritériumok alapján beszélhetünk a turizmus fenntartható fejlesztéséről. A kérdésre összesen 188 válasz született,[2]ezek alapján kijelenthető, hogy a konferencia résztvevői a fenntarthatóságot inkább a természeti-környezeti oldalról közelítik meg. Összesen 104 választ kaptunk a természeti értékek jelenlegi szinten való megőrzésére, és a környezet állapotának javítására, mint a fenntartható turizmusfejlesztéshez tartózó kitételekre. A másik válaszkategória csoport ennek társadalmi oldalát érintette, 35 válasz érkezett arra, hogy a vendégforgalom számszerű bevételeit kell jelenlegi szinten tartani, vagy fokozni, míg 25 válaszoló szerint a fenntartható turizmusfejlesztés sok más mellett egyet jelent azzal, hogy egyúttal a régió népességmegtartó ereje is nő.

A következő 4 kérdés során a megkérdezettek a SWOT-analízis módszerének segítségével tárhatták fel a régió erősségeit, gyengeségeit és az ezeken alapuló veszélyeket és lehetőségeket.

Az erősségekhez összesen 61 válaszadó fogalmazott meg véleményt. A legtöbben úgy gondolják, hogy a régió erősségei között maga az érintetlen és egyedi természeti környezet és a tó áll az első helyen, sok helyen hozzátéve, hogy ezen értékekkel bánni is tudni kell, fontos ezek megőrzése és megfelelő mértékű kihasználása is. Összesen 38 említés érkezett a természeti környezetre, és a Balatonra, mint a régió erősségeire.

A régió adottságaihoz köthetőek még azok az említések, is amelyek a turizmus meglévő természeti feltételeit sorolják fel. Ilyenek például a vízisportok, a bor és gasztronómiai turizmus és a kulturális turizmus feltételei. A társadalmi oldal erősségeit kevesebben említették, köztük a kiemelkedő mértékű civil aktivitás és az erős civil szervezetek, valamint a lokálpatriotizmus jelenik meg leginkább.

Az előzőnél sokkal több említést kaptak a régió gyengeségei, valamint azok, amelyek veszélyeztethetik a térség jövőjét. Ellentétben a korábbiakkal, a balatonfüredi konferencián mindössze 2 említést kapott a tó alacsony vízszintje, így egyéb témák természetesen sokkal nagyobb teret kaphattak. Az általánosan ismert válaszokon túl (kevés vendég, rövid szezon, rossz minőségű utak és strandok) a vonalas és az idegenforgalmi infrastruktúra ellátottság alacsony szintje, a régió fejlesztésében tapasztalt koncepciótlanság, és az összefogás és az összehangoltság hiánya jelenik meg elsősorban a válaszok között.

Az említések között az infrastruktúra-ellátottság a legjelentősebb, ebben a körben a következő válaszok születtek: „nehézkes megközelítés, autópályák hiánya, észak-déli utak hiánya, parkolók hiánya, csapadékvíz elvezetése megoldatlan, nem 100%-os a szennyvíz-csatornázottság, alsóbbrendű utak rossz minősége.”.

Sokan jelölték veszélyként és gyengeségként egyaránt, hogy mind belföldön, mind külföldön negatív kampány tapasztalható a Balaton ellen, ezzel szorosan összefüggnek a nem kellően hatékony marketingtevékenységet jelölő válaszok is. A gyengeségek társadalmi oldalát tekintve a következő válaszokat kaptuk: „korrupció, a Balaton törvény be nem tartása; társadalmi széthúzás; koncepciótlan szűklátókörű vezetés; mentális érdektelenség; nincs gazdája a Balatonnak; nincs konkrét stratégia;.

A régió lehetőségeire 69-en fogalmaztak meg választ. Ezek közül a legtöbb a valamilyen mértékű összefogásban találná meg a térség kiugrásának alapfeltételét. Az összefogás a válaszok között az egységes arculattól az egységes marketingtevékenységen keresztül egészen az önálló régióig terjed.

 

Sokan ugyanakkor a turizmus – azon belül is hangsúlyosabban a belföldi vendégek idecsalogatásában, valamint a régió gasztronómiai értékein alapuló bor és gasztronómiai turizmus - további fejlesztésében és kihangsúlyozásában látnak kiugrási lehetőséget.

Említést kapott még a turizmuson belül a térség kedvező értékeinek a családosokkal való megismertetése, a háttértelepülések nagyobb mértékű bevonása, és a horgászatban vízi sportokban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ezen a ponton is többször megjelent a régió civil szervezeteinek említése, egészen pontosan e szervezeteknek a döntés-előkészítési rendszerben való nagyobb mértékű részvétele iránti igény.

A régió lehetőségei tekintetében nagyon sokféle és markáns vélemény feldolgozására nyílt lehetőségünk. Ezek első csoportjába a turizmus eddig kevéssé vagy a lehetőségekhez mérten kevésbé elterjedt, ám a régióban mindenképpen létjogosultsággal bíró alágazataira vonatkozó említések tartoznak. Ilyen a borturizmus, a vizisportok, a horgászturizmus, konferenciaturizmus, mint kitörési pontok említése, ezek nagyjából lefedik a korábban a régió erősségeire adott válaszok struktúráját. A lehetőségek másik csoportjába a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben a válaszadók szerint jelenleg tapasztalható negatív irányú folyamatok és gyenge érdekérvényesítő képesség, koncepciótlanság megszűntetésére utaló válaszok kerültek, ezért a lehetőségekre adott válaszok jelen esetben értelmezhetők a legfontosabb tennivalókként is. E körből néhány jellemző példa: „a sok Balaton-gazda megszüntetése, egy erőskezű hivatal létrehozása; az eddig elkészült fejlesztési programok aktualizálása, konszenzussal; civil szervezetek összehangolt érdekérvényesítése, részvétele a döntések előkészítésében; civil és állami-kormányzati szervek együttműködése; kistérségi és régiós egymásra épülő komplex szervezetek létrehozása; naprakész információs bázis kialakítása; minőségi kontroll a szálláshelyek és vendéglátósok esetében. „

A lehetőségek között hangsúlyosan szerepel még az egységes és pozitív hangvételű marketing iránti igény is. További két vélemény: „okosan kihasználni a természeti adottságokat, azt nyújtani, amit tudunk, illetve a kispénzű embereket nagyobb szeretettel kell fogadni.”

A régiót veszélyeztető felsorolt tényezőket három csoportba lehet elkülöníteni: az egyik a problémák természeti, a másik a társadalmi-gazdasági vetület, a harmadik pedig egy konkrét állami intézmény működésének a kritikája. A természeti tényezők között hangsúlyosan az alacsony vízállással, a romló vízminőséggel összekapcsolható negatív irányú folyamatok jelennek meg, amelyek veszélyeztetik a régió alapvető bevételi forrását, az idegenforgalmat, ugyanakkor egy helyen ennek ellenkezőjével is találkoztunk: „veszélyes lehet, ha nem vesszük tudomásul azt, amit a Balaton akar”.

A veszélyek társadalmi oldala sokkal összetettebb képet mutat, és több említés is érkezett ebben a körben. Ide először a kormányzati illetve a központi szervek, intézmények által generált veszélyeket soroltuk, melyek a jelenlegi támogatási politikával, a Balatont érintő nem megfelelően kidolgozott törvényi háttérrel, vagy annak be nem tartásával szemben fogalmaz meg kritikát is egyben. Volt olyan résztvevője is a konferenciának, aki szerint a kormány turizmusból történő kivonulása (a turisztikai államtitkárság megszűnése), a gazdasági megszorítások szintén a Balaton régiót érintik a leghátrányosabban. A támogatási rendszerrel szemben fogható fel kritikaként az is hogy egy válaszolónk szerint súlyosan veszélyezteti a Balaton jövőjét, hogy egyrészt a központi támogatások évről évre csökkennek, másrészt a keletkező bevételeket senki nem forgatja vissza a régióba, ezzel szoros összefüggésben van az is, hogy az önkormányzatoknak nyújtott kevés központi támogatás miatt azok működése viszi el a forrásokat, így nem képesek az ott megtalálható idegenforgalmi infrastruktúra javítását, fejlesztését, minőségi megújítását végrehajtani. Társadalmi veszélyként jelent meg több helyen a térség túlzott mértékű szezonalitása is, amellyel szorosan összefügg a régió gyenge népességmegtartó ereje: „nincs éves munkalehetőség, a fiatalok elköltöznek, ez nem kedvez a minőségi javulásnak”.

Néhányan veszélyben érzik a balatoni tájat is, a sokfelé épülő tájidegen épületekkel és vitorláskikötőkkel együtt, de veszélyként jelent meg a negatív kampány a Balaton esetében, az egységes marketing hiánya, a rossz közgondolkodás, a gyors meggazdagodás iránti vágy, és a nagybefektetői érdekcsoportok előtérbe helyezése a helyi-közösségi érdekekkel szemben.

A következő kérdés annak kiderítésére tesz kísérletet, hogy a konferencia résztvevői mely három dologról gondolják azt, hogy a BKÜ érdekében 2004-ben feltétlenül el kell végezni. A kérdésre adható választ fontossági sorrendbe rendezve kértük és kaptuk meg.

A leginkább fontosnak tartott feladatok közé 62 különböző javaslat érkezett, ebből 11-en szorgalmazták a Balaton vízpótlását, illetve a vízszint rendezését, további 3 válaszadó szerint a tó mederkotrási feladatait, és a partszakaszok tisztítását kell mindenképpen ebben az évben elvégezni. Tizenkét válaszadónk a régió infrastruktúra hálózatát bővítené, különös tekintettel a csatornahálózatra és az utak állapotának a javítására. Ebbe a körbe sorolható még a településközpontok javítására vonatkozó igény is. Az idegenforgalom területén 10-en fogalmaztak meg elsőként megvalósítandó tennivalókat, melyek mondanivalója egységesen az általános színvonalemelés, és a szemléletváltás.

Szintén 10 vélemény gyűlt össze a Balaton törvénnyel, a térség intézményi és közigazgatási státuszával, valamint a központi szervekhez való viszonyával kapcsolatban. E vélemények többsége a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet önállósodása, megerősítése egységesítése felé mutat, akár intézményi, akár közigazgatási szempontokat figyelembe véve is. Néhány konkrétum: „A régiót összefogni; Módosítani a Balaton törvényt; Balatoni csúcsszervezet létrehozása; kistérségi régiók létrehozása egy nagy balatoni régióban; komplex, egymásra épülő balatoni szervezeti-intézményi rendszer;  régiós gondolkodásmód, konkrét célokkal”

A második legfontosabbnak ítélt tennivalókra 55 javaslat érkezett, amelyeket hasonlóképpen tematizáltuk, mint az első helyen megfogalmazott tennivalókat, ám ezek jellegében mégis eltérnek az előzőektől. A vízpótlás itt minimális mértékben jelenik meg, sokkal hangsúlyosabb az infrastrukturális háttér, azon belül is az utak állapotának a rendbetétele, valamint a pozitív régiós propaganda. Egy-egy említés szintjén megjelenik az erős régió iránti igény, a nagyobb foglalkoztatottság elérése, és a környezet állapotának a javítása, különös tekintettel a települések belterületein tapasztalható elhanyagolt területekre.

A harmadik helyen említett tennivalókra 24 javaslat érkezett, amely közül a korábban említettekhez képest a környezetvédelemre és a települések tisztaságára („környezetszépítés, települések tisztán tartása”) vonatkozó említések jelentenek újdonságot.

            A konferencia résztvevőitől megkérdeztük azt is, hogy a megemlített feladatok közül az ő szervezete, vagy amelyik képviseletében jelen van, melyekhez tudna szakmai vagy egyéb segítséget nyújtani. A jobbára civil szervezetektől kapott válaszok közül úgy tűnik, hogy a régió közbiztonságában, köztisztaságában, a környezet állapotának javításában (települések tisztán tartása, hulladéklerakók felszámolása, lakókörnyezet rendezés), a marketing és kommunikációs stratégiák kialakításában, valamint a szemléletváltás szükségességének a tudatosításában várhatnak segítséget az illetékes szervek.

A konferencia résztvevőinek véleményét a vízpótlással összefüggésben is próbáltuk megtudni. A 70 válaszadó csekély többsége (22-en) vélik úgy, hogy nincs szükség a Balaton mesterséges vízpótlására, 18-an viszont ennek az azonnali végrehajtását látják szükségesnek. További 13 válaszadó szerint erre rövidtávon, 6 szerint középtávon, 5 vélemény szerint hosszútávon kell felkészülni, hatan kitértek a válaszadás elől.

A kiosztott kérdőív célirányos kérdései kitértek arra is, hogy a vízszint további csökkenése milyen hatással lehet a válaszadó közvetlen környezetére. E kérdésre természetesen negatív kicsengésű válaszok születtek, amelyeket sokan sokfelé elmondtak már: tovább csökken a vendégek száma; algásodás; ellehetetlenülnek az idegenforgalmi vállalkozások; nem lesz jövője a horgászturimusnak; megélhetési problémákat okoz a régióban, tovább szűkülő munkalehetőségek a régióban.

A válaszadóktól igyekeztünk megtudni azt is, hogy megítélésük szerint milyen pályázati lehetőségekkel kellene kezelni a kérdezés időpontjában még igen alacsony vízszint okozta problémák megoldását. A kérdés releváns tartalma szempontjából csak 17-en (24 %) adtak értékelhető választ, a többiek vagy egyáltalán nem válaszoltak, vagy nem a kérdésre feleltek, illetve hét válaszadó megítélése szerint pályázati lehetőségekkel nincs mód orvosolni a problémát. Az értelmezhető válaszokból kiolvasható programjavaslatok szinte kivétel nélkül a tóval közvetlenül kapcsolatos teendőkre vonatkoztak, úgymint a strandok és kikötők mederkotrása, a kiemelt zagy biztonságos és környezetbarát elhelyezése, a vízparti sávok rendszeres tisztítása. Egy válaszadó „rekreációs élményparkok” kialakítását célzó pályázatok megjelenésében találná meg a megoldás kulcsait.

            Arra a kérdésre, miszerint a pályázatok nyújtotta lehetőségeken túl még milyen közvetlen eszközök mozgósításával lehetne orvosolni a Balaton vízszint problémáit,  a kérdőívet kitöltők fele adott értelmezhető választ. Ezek a javaslatok jellemzően két ágra tagolhatók, illetve ezeken belül egyfajta pozitív és negatív megfogalmazású vetületűekre bonthatók. A javaslatok egyik ága a különböző (állam, önkormányzat stb.) anyagi források és kondíciók mozgósításával kapcsolatos észrevételeket foglalja csokorba az említett pozitív, illetve negatív megfogalmazású észrevételek tengelyei mentén. A pénzügyi források kapacitálhatóságával kapcsolatos pozitív megfogalmazású észrevételekre példa, hogy a kormányzat láthatóan igyekszik anyagi eszközökkel segíteni a helyzeten, a negatív vetületre pedig az előbbi megfogalmazással éppen ellentétes észrevételt említhetjük példaként. A javaslatok másik ága a Balaton vízszint problémáinak alternatív kezelési módjaira irányul. Az e csoportba sorolható vélemények inkább pozitív megfogalmazású észrevételeire, javaslataira példa: a helyi vízbefolyások medertisztítása, vagy az illegális vízkivételek folyamatos ellenőrzése és szabálysértés esetén történő súlyos büntetése. Az inkább negatív megfogalmazású észrevételekre egyben a cselekvési alternatívákat tartalmilag mellőző véleményeket sorolhatjuk, ezek szerint egyáltalán nem szükséges emberi beavatkozás, hagyni kell a természetet, hogy a maga útját járja.

A Balaton régió területfejlesztési feladatait a válaszadók többsége szerint komplex módon, valamennyi területpolitikai szereplő egybehangolt tevékenységével lehetne a leghatékonyabban kezelni. A releváns területpolitikai szereplők felsorolásában rendre ott találhatjuk a Balaton Fejlesztési Tanácsot, a fejlesztést koordináló adott szakminisztériumot, a regionális, illetve a megyei területfejlesztési tanácsokat. Megjegyezzük, hogy a válaszadók egy része a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet szánna a területfejlesztés vonatkozásában a régió nonprofit szervezeteinek is. A Balaton Fejlesztési Tanácsot, mint a régióban egyedül releváns területfejlesztési tényezőt a válaszadók közel harmada említette, a regionális fejlesztési tanácsokat 9 %. Azok, akik szerint a Balaton térségének területfejlesztési feladatait leghatékonyabban az adott szakminisztériumokból, vagy kizárólag a megyei területfejlesztési tanácsokból lenne legcélszerűbb kezelni, elenyésző számban jelentek meg.

Arra kérdésre, hogy a megjelentek munkája során meghozott stratégiai jelentőségű döntésekhez milyen információk szoktak leginkább hiányozni, tíz résztvevő adott értelmezhető választ. Ezek a válaszadók a térségre vonatkozó kutatási eredményeket, szakvéleményeket, statisztikai adatokat, illetve a már előállított adatokhoz való könnyű hozzáférhetőséget hiányolták (többen ez utóbbi kapcsán megjegyezték az internet kapcsolat hiányát is). A kérdőívet kitöltők többsége vagy egyáltalán nem válaszolt, vagy nem a kérdés tartalmára vonatkozóan nyilatkozott. 19 válaszadó (27 %) állította azt, hogy munkája során nem hoz stratégiai fontosságú döntéseket, így eleve kívül helyezte magát a kérdés relevancia tartományain.

A válaszadók a munkavégzésük során szükséges különböző szintű döntéseikhez illeszkedő információk zömét az internetről, szaklapokból és egyéb sajtótermékekből, az elektronikus médiumok híradásaiból, illetve konferenciák élményanyagaiból merítik. Csak néhány válaszadó említette a térségben előállított tudományos igényű információk gyakori használatát munkája során. Ezt a jelenséget nyilván visszavezethetjük az adott személy pozíciójával, munkájával és beosztásával szorosan összefüggő okozati háttérre.

A válaszadók hazánk uniós csatlakozásától a Balaton régió környezetvédelme vonatkozásában alapvetően azt remélik, hogy általánosan elterjedhet, a lakosság széles rétegei számára természetessé válhat a hulladékok szelektív gyűjtése, a lakott és a lakatlan, illetve a kiemelt védelem alatt álló területek - beleértve a tó területét is - tisztán tartása. Végre eltűnnek a Balaton térség egyes területeinek élvezeti értékét erősen romboló illegális hulladék lerakóhelyek, befejeződhet, megnyugtatóan rendeződhet a térség szennyvíztisztítása és az ingatlanok csatornázottsága. Hat válaszadó szkeptikusan úgy értékelt, hogy az uniós csatlakozás semmiféle kézzelfogható változást nem eredményez (belátható időn belül) az üdülőkörzet környezetvédelmi potenciáljaiban.

A válaszadók feladataik ellátásakor leginkább a különböző nonprofit szervezetek és azok szövetségeivel ápolt kapcsolataiknak veszik a legnagyobb hasznát, amely eredmény nem meglepő annak ismeretben, hogy a kérdőívet kitöltők kétharmada valamely nonprofit szervezet képviseletében volt jelen a konferencián. A feladatvégzések során a nonprofit szervetekkel történő kapcsolattartáson, együttműködésen túl a válaszadók leginkább a Balaton Fejlesztési Tanáccsal, a Balatoni Szövetséggel, a települési önkormányzatokkal, az önkormányzati területfejlesztési társulásokkal, a helyi vállalkozókkal és a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht-val ápolt kapcsolataiknak veszik a legnagyobb hasznát. Alacsonyabb említési gyakoriságot a Magyar Turizmus Rt Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Iroda, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság, a különböző minisztériumi szaktárcák, a gazdasági kamarák, a Regionális Fejlesztési Tanács, a megyei önkormányzatok, illetve oktatási intézmények, egyetemek vonatkozásában állapítottunk meg.

Ez természetesen messze nem azt jelenti, hogy ezekkel az intézményekkel és szervezetekkel való kapcsolat ápolása szekunder jelentőségű lenne a válaszadók számára. A magasabb és az alacsonyabb említési gyakoriságokból sokkal inkább arra következtethetünk, hogy melyek azok a szervezetek és intézmények, amelyekkel az adott válaszadói kör többsége gyakori kapcsolatot tart és melyik az, amelyikkel inkább nem.

A kérdőív utolsó tartalmi kérdésében felkértük a válaszadókat, tegyenek javaslatot további konferenciák tárgyát képező releváns témákra, illetve ezeket a témajavaslatokat fontossági sorrend szerint egytől háromig rangsorolják. A válaszadók háromnegyede legalább egy témajavaslat erejéig eleget tett kérésünknek, összességében azok, akik rászánták magukat és javasoltak valamilyen témát többségükben három javaslatot is tettek. Lényeges megállapítanunk azt is, hogy tulajdonképpen nem született olyan témajavaslat, amely minden részletében megegyezne egy másikkal, még a rangsormetszetek figyelmen kívül hagyásával sem! Az alábbiakban markáns példákat csokorba gyűjtve mutatjuk be a válaszadók által elsődleges, másodlagos és harmadlagos fontosságúnak ítélt lehetséges további konferencia témákat.

A válaszadók által leginkább javasolt konferenciatémák között említhetünk egy a Balaton régió jogi elismeréséről, elismertetéséről rendezett szakmai tanácskozást, a Balaton vízpótlásának kérdéseit tárgyaló fórumot, a szezonhosszabbítás alternatívájaként kínálkozó horgászturizmussal foglalkozó konferenciát, a vízparti zöldövezetek kiszélesítési, állagmegóvási lehetőségeivel, követelményeit taglaló szakmai napot, a hulladékgazdálkodás kérdéseinek megvitatását és nem utolsó sorban a sajtó, illetve az elektronikus médiumok Balaton imázs formálásában játszott szerepéről rendezett vitanapot.[3]

A válaszadók többsége által a második legfontosabb konferenciatémák közé sorolt lehetőségek közül a Balaton törvény alkalmazásának kérdéseit, a természeti és az épített környezeti értékek megóvását, borturizmus és gasztronómia vendéglátásban betöltött szerepét, az uniós csatlakozás utáni idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit, a strandok és a kikötők fejlesztését, a vízi mentés, a közlekedés és úthálózat javítás, illetve a közbiztonság kérdésköreit emelhetjük ki.

A harmadik helyre rangsorolt, eddig még nem említett lehetséges témák közül a Balaton régió nonprofit szervezeteinek térségfejlesztésben betöltött és betölthető szerepével kapcsolatos konferenciát, a Balaton térségének aktuális marketingtevékenységével foglalkozó vitanapot, az üdülőkörzetben működő települési önkormányzatok kapcsolatépítő fórumát és a régió népi hagyományőrzési lehetőségeivel, kívánalmaival összefüggő tanácskozást említhetjük meg.